Ökumené és önmegtagadás – Steinbach József az ökumenéről

Krisztus testének, a keresztény egyháznak az egységéért 1908-ban tartottak először imanyolcadot, 1966 óta pedig az Egyházak Világtanácsának Hit és Egyházszervezet Bizottsága és a vatikáni Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács közösen készíti elő az évente januárban megtartott ökumenikus imahetek anyagát. Az ez évi imahét alkalmából keresztény egyházak vezető tisztségviselőit kérdeztük: mit jelent számukra az ökumené?

Steinbach József dunántúli református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke:

Ökumené és önmegtagadás

„Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5,14–15)

Ritkán beszélünk az önmegtagadásról. Pedig akit Jézus Krisztus szerelme újjászült, az attól kezdve nemcsak önmagának él. Sőt életének legjellemzőbb megnyilvánulása az önmegtagadás. Isten kiengesztelte a világot önmagával, és ránk bízta a megengesztelődés szolgálatát (2Kor 5,18). Ezt a kegyelmi ajándékot először önmagunk között kellene gyakorolnunk, hogy aztán a világban is éretten és helyesen lehessünk önmegtagadók, és Istennek kedves módon gyakorolhassuk a világban a megbékéltetés szolgálatát (2Kor 5,19).

Az önmegtagadás kapcsán fel kell tennünk néhány „kellemetlen” kérdést, amellyel korunk kihívásai a történelem Urának akarataként szembesítenek bennünket.