„Féltem, ha tovább maradok, megütöm a lelkészt"

Rosszul sikerült temetések okai

„Annyira mérges voltam, hogy a temetőből egyenest a parkolóba siettem, mert féltem, ha tovább maradok, megütöm a lelkészt. Beültem a kocsiba, és sírtam, ez volt életem legrosszabb napja” – így fogalmazta meg gondolatait Matt Zoller Seitz amerikai film- és TV-kritikus, író a nagyapja temetése után a napokban egy bejegyzésben, őszintén feltárva azokat az érzéseket, amelyek sokunkban kavarognak egy-egy hozzátartozónk gyászszertartása után.

 

 

A temetés olyan téma, amelyről mindannyiunknak vannak tapasztalatai, ugyanakkor mégis nehéz róla beszélni, mert a legmélyebb érzéseinket érinti. Az elvesztés fájdalma és a gyász feldolgozása ma egyáltalán nem egyszerű. A halál nem természetes része a hétköznapi életünknek, a halálesetek nagy része kórházban történik, távol az otthontól és a családtól. Talán emiatt is vált tabutémává: olyasmivé, amiről nem tudjuk, hogyan kellene beszélnünk, nem tudjuk, hogyan kellene egy gyászolóhoz fordulnunk.